Az amerikai high-tech animációs filmek szinte szakadatlan dömpingjében szórványosan, de kitartóan képviselteti magát az európai rajzfilmgyártás is. Az ultramodern számítógépes kivitelezésű, pörgős cselekményű, jobb-rosszabb poénokat okádó futószalagtermékek mellett vajon labdába rúghat egy európai – ezúttal német – rajzfilm? A kérdés ugyanaz, mint minálunk: a Macskafogó-féle, klasszikus irányvonalat követő, a hollywoodi sikerrecepteknek némiképp fittyet hányó rajzfilmek hagyománya vajon életképes-e, a nosztalgiázókon és a szakmabelieken kívül más tart-e rá igényt?

A három rabló klasszikus grimm-mesei gyökerekből táplálkozik, ugyanakkor kellőképp ki is csavarja azokat. Megszokott helyszíneken (sűrű, sötét erdő, árvaház) jól ismert figurák lépnek színre, mint elveszett kislány, marcona rablók, megátalkodottan gonosz mostoha – pontosabban árvaház-igazgatónő, épp csak így együtt szokatlanok (mintha a Grimm testvérek és Twist Olivér adnának egymásnak találkozót), és mindegyik külön-külön is ellentmondásos. Ilyen a főszereplő kislány, aki igazán nagyon szőke és édes, de mindeközben úgy hazudik, mint a vízfolyás, árva életének sanyarú valósága és képzeletének mesevilága látványosan összemosódik. A három rabló durva külseje könnyen ellágyuló arany szívet takar, miközben ezen karakterek zenészi és irodalmi ambíciókat is dédelgetnek. Az intézet igazgatónője pedig nem csupán fenyegetéssel, hanem hátborzongatóan gügyögő érzelmi zsarolással is terrorizálja kis védenceit, hogy azok a végkimerülésig dolgozzanak neki a répaföldeken, és ő degeszre falhassa magát a válogatott cukrászati ínyencségekből.

A "timburtonösen" szürreális képi világ illik a sajátosan bizarr történethez, a fekete-, és a bájos humor ezúttal szemmel láthatóan kitűnően megférnek egymás mellett, a grafikai megoldások – különösen az árvaházas jelenetekben – rendkívül ötletesek. És még egy fontos dolog: ez a mese (pl. a Franklin, a teknőssel ellentétben) maximálisan szól a felnőtteknek is, sőt. Mikor a bugyuta csendőr az erdőben közszeméremsértésért lemeszel két nyuszit, akik szolidan egymás mögött állnak a tettenérés pillanatában, az például tipikusan olyasmi, amit csak a kicsit idősebbek értenek meg majd maradéktalanul.

A három rabló talán nem egy átütő élmény, de mindenképpen a stílusos és a jellegzetesen európai felnőtt-gyermek rajzfilmek közé sorolható. A tempó szándékoltan ráérős, akárcsak a Macskafogó 2-nél, itt sincs túlzott pörgés, vad izgalmakra senki se számítson. (Hozzá kell tenni: a Macskafogó 2-nek sajnos komoly dramaturgiai és forgatókönyvbeli hibákat lehet felróni, amik itt szerencsére nem számottevőek.) Talán a Kung Fu Pandának és társainak nem jelent konkurenciát ez a film, de nem is tör azok babérjaira, és a megfelelő célcsoportnál minden bizonnyal tetszést arat majd. Akár így lesz, akár nem, mindenesetre szívderítő a tudat, hogy van még szufla és eredetiség az európai rajzfilmgyártásban, és olyan hagyomány, amelyet érdemes ápolni.

Eredeti cím: Die Drei Räuber
Forgalmazza: Best Hollywood
Rendező - forgatókönyvíró: Hayo Freitag
Gyártás: 2007 (Németország)
Hossz: 77 perc