A Da Vinci-kód óta minden mozinéző és olvasó tudja, mit takar az 1,618-as szám. A gyönyörű arányt legfeljebb megvilágíthatjuk, okát, eredetét leleplezni nem tudjuk – és talán szükségtelen is. Léte azonban sok kérdésre felelhet.

Dan Brown az eladási listákat 2003-ban robbantó bestsellerét előszeretettel emlegetjük mostanában, akár olvastuk, akár nem, a regény olyan parázs vitákat generált, amilyet ponyva csak ritkán. Természetesen nem mindegy, hogy az aktuális vita résztvevői mi vagyunk meg a szomszédasszony teregetés közben, avagy a Vatikán és a tudományos élet képviselői – mégsem számít, ha a téma a levegőben van. Illetve témák. A Da Vinci-kód ugyanis kultúr- és vallástörténeti utalások gazdag tárházával operál, melyek közül a leghevesebb indulatokat kiváltó természetesen a Meroving-vonal, illetve a Mária Magdolna személyéhez kapcsolt nőkultusz. Brown könyvének van azonban egy elvitathatatlan érdeme: a krimi néhány fontos kérdést is megvilágított, melyek közül kettő: a gnosztikus vallásos irodalom és Leonardo művészete köszönheti leginkább, hogy köznapi beszéd és az átlagember érdeklődésének tárgyává vált. Közülük is az utóbbi, azaz a művész és munkásságának egy bizonyos vetülete lesz fontos esetünkben.

A Da Vinci-kód, huszadik fejezet. Langdon professzor épp Sophie oldalán lopódzik a Louvre képtárának folyosóján, amikor Brown beleszövi történetébe egy egyetemi előadás emlékével az aranymetszés több évezredes törvényszerűségét. Bizonyára emlékszünk rá, ez az a pillanat, amikor Langdon a tarotkártya ötszögétől egyetlen gondolatmenet alatt jut el a Fibonacci-sorozatig és a phi-számig – azaz az aranymetszésig. 1, 618 a bűvös szám.

Az i.e. 2600-ban épült gizai Nagy Piramis építészeti elveiben is felfedezhető az az arány, melyet aranyaránynak, aranymetszésnek szokás nevezni. Az ókori egyiptomiak már ekkor rájöttek, amit a későbbi korok is folyamatosan hasznosítottak alkotásaikban: hogy az aranymetszésnek bizonyos esztétikai vonzata van, a végeredmény mindig valami sajátos harmónia. Az építmény alapjának, a négyzet oldalának a fele és az egyik háromszög-oldallap magasságának az aránya az aranymetszés, azaz 1, 618. Az ókori görögök is ismerték az arányt, sőt, isteni eredetűnek gondolták, olyan egységnek, amely túlmutat az emberi alkotás pontosságán. Hiszen az általa megvalósuló harmónia és a vele kapcsolatban kikerülhetetlen, nem egyszerűen matematikai összefüggésrendszer valamiféle magasabb rendű törvényszerűségre utal. Az aranymetszés azonban nem állt meg az időszámítás kezdetével: a korai keresztény időkből származó, Krisztus-monogrammal egyesített, az életet jelképező ankh-kereszt például több helyütt is tartalmazza az aranymetszést. És nem véletlen, hogy számos, a vallással összefüggő alkotás, tárgy, épület szerkezetében felfedezhető az arány mind a mai napig. Mert ki gondolná, hogy olyan használati tárgyaink is magukban hordozzák, mint egy hitelkártya?

Ne ijedjünk meg, egy kis matematika! A phi (ejtsd: fí) irracionális szám, azaz nem írható fel két egész szám hányadosaként. Akkor beszélünk aranymetszésről, amikor bármely mennyiséget vagy egy adott szakaszt úgy osztunk két részre, hogy a kisebbik rész úgy aránylik majd a nagyobbikhoz, mint ahogy nagyobbik rész az egészhez. Ez a speciális arány pedig 1, 618 lesz. Az úgynevezett arany háromszög oldalainak aránya az aranymetszésnek felel meg: azaz a hosszabbik oldal 1, 618-szorosa a rövidnek. Újabb érdekes adalék: ha meghúzzuk a szabályos ötszög átlóit, azok szintén az aranymetszésnek megfelelően metszik egymást – az átlók pedig a híres szimbólumot, az ötágú csillagot, azaz a pentagramot határolják.

Az ötös szám az ókortól fogva nagy jelentőséggel bír az ember számára, az ókori görögök az egészség szimbólumát látták benne. Öt ujjunk van, érzékszervünk is ennyi, a természet is gyakran az ötös szám jegyében alkot: számos virág ötszirmú, de a mezei juhar levelei is öt karéjból állnak össze, miközben a levél részeinek méretviszonyaiban összetéveszthetetlenül aranymetszési arányok kerülnek elő.

Az aranymetszés és az ennek megfelelő aranyháromszög esztétikai értéket hordoznak, így nem véletlen, hogy a művészet számos fontos alkotása magába foglalja, így például az egyiptomi piramisok – amelyekben egyébként az aránnyal szintén összefüggő aranyszöget zárnak be az oldallapok az alaphoz képest –, vagy az athéni Pantheon, melynek dinamikája szintén az aranymetszésből ered. Haladjunk tovább az időben. A Szent Péter Bazilika több pontján izgalmas arányok mutathatók ki, elég csak a csúcsán lévő keresztet megfigyelnünk.